A Pécselyvölgyi Pálinkafőzde
Pécsely, a hegyek, dombsorok közé zárt gyönyörű kis balatonfelvidéki táj. Akár kristálynak is nevezhetnénk. A természet ajándéka, Eliziumi táj, Tempe völgy, ahogyan a görögök nevezték egykor a csak néhol fellelhető ehhez hasonló szépségeket.
Három fontos út fut össze itt, egymásba ölelkezve. Aki azon jár, mind látja a kis házacskát, mely megerősített hírnevének köszönhetően újra a keresett nedű iránti érdeklődők úti célja lett.
Szemükre vételezik a domboldalon lévő pincékből hazafelé, vagy akár a Balaton, vagy a Bakony felé igyekvők, de legtöbbször- s néha türelmetlenül is- azok pillantanak rá, akik arra várakoznak, hogy saját "anyagukat" kipároltatva nemes italukat főzessék ott.
Nem tudjuk mikor került birtokukba a pálinkafőzés ma már számos helybéli és távoli fogyasztó által is megbecsült értékes tudománya. Szakértelem, tudás kell ahhoz, jártasság, mint minden más mesterséghez, egyfajta varázslatnak is mondható. Nem akármilyen mutatvány, a gyümölcsökből, kisajtolt szőlőprésben maradt törkölyéből nemes anyagot kifőzni. Sistergő-sustorgó rézüstökben forr az anyag, míg a végén - varázslatos módon - üvegcséken keresztül folyik ki, cseppenként, akár az olvadni kezdő jégcsapok leve.
Elég, ha csak néhány nevet említünk meg azok közül a hírességek közül, akik ebből a pécselyi főzetből kortyolgatva alkottak. Jókai Mór, Déry Tibor, Borsos Miklós, Illyés Gyula, Keresztúry Dezső és sokan mások.
A Pécselyvölgyi pálinkafélék különleges és egyedi ízharmóniájukat nem kis részben a muzeális pálinkafőzde patinájától nyerik. A hosszan érlelődő párlatok elegye kellemes, intenzív, komplex, száraz jelleggel kiegyensúlyozott gyümölcs és tőzeg aromával rendelkezik, ami tökéletes harmóniában áll az adott gyümölcsre, mazsolára és vaníliára emlékeztető ízekkel. Mindezek mellett az olajos, mézre és sherryre emlékeztető ízek, aromák és illatok elbűvölik kóstolóját. Összetett, harmonikus stílusa mellett különlegessége a meglehetősen hosszan élvezhető utóíz, melyet számos híresség rajongásig szeret.
Pécsely, a hegyek, dombsorok közé zárt gyönyörű kis balatonfelvidéki táj. Akár kristálynak is nevezhetnénk. A természet ajándéka, Eliziumi táj, Tempe völgy, ahogyan a görögök nevezték egykor a csak néhol fellelhető ehhez hasonló szépségeket.
Három fontos út fut össze itt, egymásba ölelkezve. Aki azon jár, mind látja a kis házacskát, mely megerősített hírnevének köszönhetően újra a keresett nedű iránti érdeklődők úti célja lett.
Szemükre vételezik a domboldalon lévő pincékből hazafelé, vagy akár a Balaton, vagy a Bakony felé igyekvők, de legtöbbször- s néha türelmetlenül is- azok pillantanak rá, akik arra várakoznak, hogy saját "anyagukat" kipároltatva nemes italukat főzessék ott.
Nem tudjuk mikor került birtokukba a pálinkafőzés ma már számos helybéli és távoli fogyasztó által is megbecsült értékes tudománya. Szakértelem, tudás kell ahhoz, jártasság, mint minden más mesterséghez, egyfajta varázslatnak is mondható. Nem akármilyen mutatvány, a gyümölcsökből, kisajtolt szőlőprésben maradt törkölyéből nemes anyagot kifőzni. Sistergő-sustorgó rézüstökben forr az anyag, míg a végén - varázslatos módon - üvegcséken keresztül folyik ki, cseppenként, akár az olvadni kezdő jégcsapok leve.
Elég, ha csak néhány nevet említünk meg azok közül a hírességek közül, akik ebből a pécselyi főzetből kortyolgatva alkottak. Jókai Mór, Déry Tibor, Borsos Miklós, Illyés Gyula, Keresztúry Dezső és sokan mások.
A Pécselyvölgyi pálinkafélék különleges és egyedi ízharmóniájukat nem kis részben a muzeális pálinkafőzde patinájától nyerik. A hosszan érlelődő párlatok elegye kellemes, intenzív, komplex, száraz jelleggel kiegyensúlyozott gyümölcs és tőzeg aromával rendelkezik, ami tökéletes harmóniában áll az adott gyümölcsre, mazsolára és vaníliára emlékeztető ízekkel. Mindezek mellett az olajos, mézre és sherryre emlékeztető ízek, aromák és illatok elbűvölik kóstolóját. Összetett, harmonikus stílusa mellett különlegessége a meglehetősen hosszan élvezhető utóíz, melyet számos híresség rajongásig szeret.
Bodosi György tollábólÁll egy házikó a faluszélen. Mégsem akármi helyen. Három fontos út fut össze itt, egymásba ölelkezve. Aki azon jár, mind látja a házacskát. Azok is, akik a domboldalon lévő pincékből hazafelé igyekeznek.
Úgyszintén szemükre vételezik a Balaton, vagy a Bakony felé igyekvők. De legtöbbször- s néha türelmetlenül is- azok pillantanak rá, akik arra várakoznak, hogy saját "anyagukat " kipároltatva nemes italukat főzessék ott.
Sistergő-sustorgó rézüstökben forr az anyag, míg a végén - varázslatos módon - üvegcséken keresztül folyik ki, cseppenként, szinte akár az olvadni kezdő jégcsapok leve.
Ki építette? Ki volt a legelső használója? Már nem tudja senki. Aligha lehetett más, mint a falu egykor legtehetősebb birtokosa, Bohuniczky Antal. Ő hozott újfajta szőlővesszőket. Ő korszerűsítette, úgy 1857 táján a szőlőtermelést a völgyben. Ki másnak jutott volna eszébe, hogy egy megfelelő épület kellene a cefre kifőzéséhez.
A nagygazda nevezetes ember volt, Jókai Mórt is vendégül látta. Sógorához, Huray doktorhoz - Balatonfüredre - leküldte fogatát s ekkor, a regények folytonos írásába szinte beletemetkező hírességet várva, az író kedvenc ételét is elkészítették, ami szalonnába sütött fogolypecsenye volt lencsepirével.Ennek eléje pedig illet néhány kortyocska a saját főzetű, finom pálinkából.(A nagygazda unokája , Szefi, nevezetes regényíró lett, s a Nyugat írótáborába tartozott, ahová Ady Endre, Babits Mihály és sokan mások.)
Minden időben nagy versengés folyt a pálinkafőzde birtoklásáért, vagy legalább a bérléséért, annak államosításáig. Főzni és főzetni ebben az időszakban is kellett, a muzeális berendezés megkímélése mellett. (Ugyanis "romlandó anyagból" van az is!)
Emiatt is örvendetes, hogy az új tulajdonos nem csak javítani, hanem újjáépíteni is készül a házacskát, sőt megtoldani is tervezi azt új főzdével, múzeummal, vendéglátással, érlelő pincékkel, stb.
Élüszion, latinosan Elízium olyan túlviági hely a görög mitológiában, ahol azok kaptak helyet, akik az istenek kedvencei voltak életükben. Gyakran nevezték a boldogok mezejének is, mivel az itt lakók gond és baj nélkül éltek, és sohasem éreztek fáradtságot, éhséget vagy szomjúságot. Az ókorban úgy gondolták, hogy a világ nyugati peremén helyezkedik el.
Jelentése: magyar mű vagy magyar termék.
Köznapi értelemben olyan termékek, melyek földrajzilag Magyarországhoz kapcsolódnak jellemzőik, hírnevük, különleges minőségük révén. Ezekben a termékekben a nemzeti jelleg önálló értékké válik. Egy termékből akkor lesz igazán hungarikum, ha jól körülhatárolható magyar sajátossága, kiváló és állandó minőségű, valamint közismert és közkedvelt, ill. azzá válik.
A hungarikum fogalma általánosítva:
"Hungarikumnak tekinthető egy állat vagy növény,vagy abból készített élelmiszeripari termék, amely a magyar termelési kultúrához, tudáshoz, az itt élő lakosság generációi során kialakult hagyományokhoz (beleértve a nemzedékek során itt élő magyarságba beolvadt etnikumokat, például sváb, szlovák stb.) kapcsolódik, s amelyet a magyarországi lakosság - de legalább egy kisebb tájegység lakossága szűkebb hazájára nézve - maga is magyarnak, a magyarságra jellemzőnek és közismertnek fogad el, s a külföld is magyar sajátosságként ismer(het) meg!" A hungarikum tehát a Magyarországon termesztett, előállított termékeknél, az un. hagyományos termékeknél többet hordoz magában, egy kis pluszt, sajátosat, kiemelkedőt és általánosan ismertet, melyet a világon magyar jellegzetességként tartanak számon.
ÜZENET KÜLDÉSE
© Pécselyvölgyi Pálinkafőzde 2006