Múzeum


Ki építette? Ki volt a legelső használója? Már nem tudja senki. Aligha lehetett más, mint a falu egykor legtehetősebb birtokosa, Bohuniczky Antal. Ő hozott újfajta szőlővesszőket. Ő korszerűsítette, úgy 1857 táján a szőlőtermelést a völgyben. Ki másnak jutott volna eszébe, hogy egy megfelelő épület kellene a cefre kifőzéséhez.

Pécsely, ez a kicsiny balatonfelvidéki falu, egyszer a múzeumok faluja lesz. Van is már egy annak nevezhető gyűjteménye. Nemrégen rendezték be egyenlőre a falu (iskola) egyik termében. "Hét évezred a pécselyi völgyteknőben" - ezt a címet adta a falunak ajándékozott gyűjteményének Pécsely egykori fantasztikus orvosa, Józsa Tivadar doktor úr , aki a sok ezernyi őskori és római időkből származó leletet összegyűjtötte.

Ilyen régi idők óta élnek ebben az "elíziumi" völgyben az emberek. Nem tudjuk mikor került birtokukba a pálinkafőzés nem kis tudománya. Valamint azt sem - vitatkoznak rajta nyelvészek is - hogy mi a szó eredete. De hát miért is lenne ez fontos!?

Az első - dokumentumnak is beillő tárgy - ami a pálinka ital pécselyvölgyi létezéséről ránk maradt, az a falu környékén talált kályhacsempe, amely valamikor a XVIII. században készülhetett.
A csempén látható pálinkás poharát tartó férfiú fején Rákóczi-kalpagot visel, a hölgy ruházata pedig szintén kuruckorbeli a mozdulat pedig trubadúros, ahogyan hölgyét köszönti.

Balassi egy versében, szinte halljuk is a virágének dallamát, amint a kicsiny pohárban lévő italával a nőt köszönti.

Így kívánj egészséget te is mindenkinek , akit szeretsz, avval a nedüvel, nektárral.