Valójában nem is kell megalapítani, csak újjáteremteni. Volt ilyen, nem is
rég. A már említett híres művészek alkották, akik nem csak Tihanyban, nyaralásuk
idején kívántak kortyolgatni belőle. Télidőben, a fővárosban is eszükbe jutott
pécselyvölgy nemes italának különleges íze, aromája, zamata. Némelyikük tett
is róla, hogy beszerezze azt magának odaföntre is. Álljon itt bizonyságul
Illyés Gyula 1964-ben, barátjához írott levélbeli kérelme. A megszólított
doktor - író nevén Bodosi György - maga is élvezője volt a nektáros nedűnek.
Írt is egy verset a pálinkás butykosához:
A butellához
A butella
keskeny száján
bajos kitölteni a lét.
Szép kis butykos,
azért vagyok
olyan gyakran
s hosszan tiéd.
Nosza, nógass
hogy újra s még!
legyen - de te
lész az oka,
hogy végülis
nem én váglak
földhöz, hanem
Te csapsz oda!
Ő azért vigyázott magára. Nem vett egyszerre annyit magához, hogy ingadozzon, vagy akár eldőlt volna tőle. Ha kételkedsz: kérdezd meg a falu öregeit.
1964
Kedves Barátom,
III. 2.
Csütörtökön, 5.-én
Urbach László lemegy Siófokra,vitorlását megnéz-
ni. Egy-két órára - fölhasználom ezt az alkalmat -
Tihanyban leszek. Tudnál letenni Lipótéknál
-vagy ha ők nincsenek otthon, az üzletben vagy a lakó-
házuknál - öt liter pálinkát, egy cédulával, hogy az
árát rögtön otthagyhassam? A dolog egyáltalán nem
lényeges, csak akkor kérem, ha amúgy is arra jársz.
Demizsont viszek s így azt is rögtön visszaadom.
Mindezvégén mindnyájatokat szeretettel
Üdvözöl
Illyés Gyula
